Top End (Darwin es kornyeke)

Beertunk a monszun teruletre es idoszakba. Sokat esik es paras, meleg ido van (kiveve a klimatizalt aruhazakat, ahol meg lehget fagyni). Ejszaka keveseket alszunk, a ruhaink pedig allandoan nyirkosak. Szerencsere azert minden nap volt tobb oras idoszak, amikor - szunyogokkal kuszkodve - lehetett kiradnulni, fotozni.
Eloszor Katherine kornyeken tapasztaltuk meg mindezt es a noveny es allatvilag is innen volt lathatoan nagyon mas: harsogoan zold es buja novenyzet rengeteg uj fajjal (pl. palmak, cikaszok), repulo rokak, szarkaludak, ujabb fekete es feher termetes kakaduk, tobbfele galamb es gerle (egeszen picik is), fehermellu retisas, leveljaro madar, nehol egesz sok agile wallaby, teruletenkent szemlatomast kulonbozo termeszvarak, ...ja es persze lattunk krokodilt is, de csak messzirol es csak nehanyat. A kempingek lampainal estelente mindenhol gekkok vadaszgatnak.



Ahol sok az eso es meleg van, ott sok a gomba is. Hat ez itt is igy van!
Mi sem hagytuk ki a leginkabb itt, a Kakadu NP-ban megtekintheto oslakos sziklarajzokat.

Uluru es kornyeke

Itt a nyar, 40 fok arnyekban!
Kb. 1000 km autozas utan, az Uluru kornyeken harom napot toltottunk. Megneztuk naplementeben, napfelkelteben es a Kata Tjuta (Olgak) sziklacsoporthoz is ellatogattuk.

Itt napkozben tettunk egy kirandulast. A nagy meleg engem elegge megviselt, Sanyi jobban birta, mivel sok volt a noveny. A terulet tenyleg latvanyos, csak rengeteg volt a turista. A varakozasunkkal ellentetben egyebkent zold es viragos errefele a taj, inkabb "szavannas" jellegu.
Az Uluru Alice Springs "mellett" van, kb. 550 km-re. :) Ez a varos az orszag kozepe, kicsi, de viszonylag rendezett. Az itt lakok altalaban segitokeszek es nagyon sok oslakost is latni, akikrol viszont eddig nem alakult ki pozitiv kepunk.
Ellatogattunk a kozeli MacDonnell-hegysegbe is. Sokat autoztunk, szerencse, hogy nem ragadtunk ott egy helyen, mert egy, inkabb terepjaroknak valo utra is ratevedtunk. Ovatosabbnak kell lennunk!
A taj valtozatos, sok sziklaformacioval es a volgyekben idoszakos vizfolyasokkal es allando tavacskakkal (cikaszos "oazisokkal"). Egy ilyenben usztunk is egyet, amelyet eletmentonek ereztunk a nagy hosegben.
Innen ma indulunk tovabb eszaknak.
Mindenkinek kellemes Unnepeket kivanunk!

Kenguru-sziget

Csodas hely volt ez a sziget! Most sok szoveget nem irunk, beszeljenek helyettunk a kepek. Legfeljebb annyit fuznenk hozza: a huvos, esos idot leszamitva barcsak egesz Ausztralia ilyen lenne!

Erkezes D-Ausztraliaba

Az orszag Ny-i es K-i felet osszekoto gyakorlatilag egyetlen fout hosszu es egyenes volt, elenyeszo forgalommal. Latohatarba veszo szakaszok, sehol egy jarmu, lassan pergo kilometerek. Naponta 500-1000-650 km-t tettunk meg, felvaltva vezetve, betartva a 110km/h sebesseghatart.

Szurkulet tajekan mar igyekeztunk mindig pihenohelyet talalni, ugyanis ilyenkor megelevenedik az allatvilag es kenguruk ugralhatnak ki az utra. A legtobb allatot valoban az est kozeli orakban latni. Tobb helyen szallt fel elottunk ekfarku sas. Ezek korabban az ut szeli kenguru tetemeken lakmaroztak. A legnagyobb meglepetest azonban egy megpillantott ausztral tuzok es egy dingo jelentette. A tuzok rendkivul ritka a konyvek szerint. Az ut szelen szaladt, majd szarnyra kapott es nem varta be, amig Sanyi elokapja a gepet. A dingorol pedig ugy tudtuk, hogy felenk es keruli az embert. Nagy szerencsenk volt, hogy megis egy peldany atszelte elottunk az utat. Kicsit visszanezett rank, aztan eltunt a bozotosban.
Kengurukat gyakrabban lattunk, elot is, de a legtobbet inkabb elutve. Ny- Ausztraliaban szinte szazmeterenkent voltak tetemek, D-Ausztraliaban ritkabban. Talan az ut menti kerites miatt vagy mert tenyleg kevesebb a kenguru..? Kengurut egyebkent pihenohelyek kozeleben is lehetett latni. Egyik reggel koran setara indultunk a vadonba. Tobb kenguru eszegetett ugy szaz meterre. Kicsit hegyezgettek a fuluket majd egy kivetelevel tovabbugraltak a bozotban. Az az egy hagyta magat kicsit fotozni, kivancsian meregetett minket majd o is odebballt.
Az ut menten hatalmas teruleteken eleinte fas-bozotos majd magas-cserjes vegul pedig parnaszeru novenyzettel boritott vegtelen puszta kovetkezett. D-Ausztraliahoz erve a hataron atvizsgaltak a csomagtartot. Gyumolcsot, zoldseget, novenyt es allatot nem lehet athozni. Innen a tajat egy ido utan a mezogazdasagi teruletek kezdtek uralni. Mar alig vartuk, hogy megerkezzunk. Vegul nem mentuk el Adelaide-ig, hanem megalltunk Port Augusta-ban. Itt is van minden, ami kell (mosoda, internet), konnyebb a varosban eligazodni autoval es raadasul a varos buszkelkedik a vilag egyetlen sivatagi botanikus kertjevel. Nana, hogy megneztuk! Sanyi a rettenetes melegben kitartoan fotozott en pedig kuzdottem az embert tomegevel ellepo szemtelen legyekkel, amelyek ugy latszik errefele eppugy megkeseritik az emberek eletet, mint a nyugati parton.

DNy-Auszralia

Nagyjabol egy hete szemtol szemben a Vallalasunkkal, nekivagtunk keresztulutazni az orszagot egyszem autoval, egyedul sajat magunkra tamaszkodva. Kicsit megszeppenve hat a nagy 'onallosagtol' elbucsuztunk az egyetlen biztos ponttol, Katiektol, akiknek nagyon sokat koszonhetunk a kezdeti idokben nyujtott segitsegukert, tamaszert.

Perth-t elhagyva del fele a taj csak lassacskan kezdett izgalmasabba valni. Az eszaki utunkkal ellentetben, ebben az iranyban hosszu autozast kovetoen is csak bekeritett birtokok, ultetvenyek, iparteruletek es egyhangu eukaliptuszerdok uraltak az ut mentet. Udito valtozast a kb. 250 km-re fekvo Leeuwin Nemzeti Park hozott, ahol ket ejszakat is toltottunk. A tengerpart fele egy teljes napot turaztunk.
Tovabbhaladva Pemberton es Albany fele egyre ujabb, es mindig kicsit mas arculata lett a tajnak. Vizes, mocsaras taj, vad bozotos majd egyre erdosebb videk kovetkezett. Ezekben a nedves erdokben elnek a vilag masodik legnagyobb fai, hatalmas, tekintelyt parancsolo eukaliptuszok, amelyek koronaszintjeben maszkaltunk a Walpole NP-ban.

Legutobbi allomasunk a Fitzgerald NP volt, ahol ismet szembesultunk azzal, hogy errefele tanacsos a terkepek leptekere kulonosen odafigyelni. A park szeletol a tengerpartig ugyanis 64km-es murvas ut vezetett be es igy is csak keresztbe szeltuk at a parkot. Az ut soran nagy kiterjedesben lattunk teljesen leegett teruleteteket (sajnos nem sikerult megtudnunk, hogy tervszeru vagy termeszetes eges tortent-e), de ezeken a teruleteteken is mindenfele sarjadt az elet. A kiegett bozotok alatt zomeben eddig meg nem latott vadviragok nyiltak. Mashol az eges nyomai nem vagy alig latszodtak itt szebbnel szebb viragzo cserjeket is lattunk. A terulet a latogatasunk idejen gyakorlatilag neptelen es mindenfele vizes, vizallasos volt. Az uton is mindenfele atfolyasok es tocsak alltak, ami szamunkra kisse meglepo volt.

Az ejszakakat nemzeti parkok campingjeben vagy parkolokban toltottuk. A mosakodas nem problema, majdnem minden nap talaltunk zuhanyt. Benzinkutak kisse ritkabban vannak mint otthon, de a tartalek kannat meg nem kellett egyszer sem hasznalnunk.

A kovetkezo napokban inkabb csak ejszkai megallokat tervezunk. Mivel az eredeti terveink szerint mar Del-Ausztraliaban kellene lennunk, igy az addig hatra levo ~2500km-t igyekszunk gyorsan 'letudni'.