Perth-t elhagyva del fele a taj csak lassacskan kezdett izgalmasabba valni. Az eszaki utunkkal ellentetben, ebben az iranyban hosszu autozast kovetoen is csak bekeritett birtokok, ultetvenyek, iparteruletek es egyhangu eukaliptuszerdok uraltak az ut mentet. Udito valtozast a kb. 250 km-re fekvo Leeuwin Nemzeti Park hozott, ahol ket ejszakat is toltottunk. A tengerpart fele egy teljes napot turaztunk.
Tovabbhaladva Pemberton es Albany fele egyre ujabb, es mindig kicsit mas arculata lett a tajnak. Vizes, mocsaras taj, vad bozotos majd egyre erdosebb videk kovetkezett. Ezekben a nedves erdokben elnek a vilag masodik legnagyobb fai, hatalmas, tekintelyt parancsolo eukaliptuszok, amelyek koronaszintjeben maszkaltunk a Walpole NP-ban.
Legutobbi allomasunk a Fitzgerald NP volt, ahol ismet szembesultunk azzal, hogy errefele tanacsos a terkepek leptekere kulonosen odafigyelni. A park szeletol a tengerpartig ugyanis 64km-es murvas ut vezetett be es igy is csak keresztbe szeltuk at a parkot. Az ut soran nagy kiterjedesben lattunk teljesen leegett teruleteteket (sajnos nem sikerult megtudnunk, hogy tervszeru vagy termeszetes eges tortent-e), de ezeken a teruleteteken is mindenfele sarjadt az elet. A kiegett bozotok alatt zomeben eddig meg nem latott vadviragok nyiltak. Mashol az eges nyomai nem vagy alig latszodtak itt szebbnel szebb viragzo cserjeket is lattunk. A terulet a latogatasunk idejen gyakorlatilag neptelen es mindenfele vizes, vizallasos volt. Az uton is mindenfele atfolyasok es tocsak alltak, ami szamunkra kisse meglepo volt.
Az ejszakakat nemzeti parkok campingjeben vagy parkolokban toltottuk. A mosakodas nem problema, majdnem minden nap talaltunk zuhanyt. Benzinkutak kisse ritkabban vannak mint otthon, de a tartalek kannat meg nem kellett egyszer sem hasznalnunk.
A kovetkezo napokban inkabb csak ejszkai megallokat tervezunk. Mivel az eredeti terveink szerint mar Del-Ausztraliaban kellene lennunk, igy az addig hatra levo ~2500km-t igyekszunk gyorsan 'letudni'.