Eredeti terveink szerint Darwinbol - ejszakai pihenokkel - kb 3 nap alatt gondoltunk Cairns-be jutni. Ehhez kepest az utunk egyharmada meg hartra van. Indulas ota majdhogynem folyamatosan borongos, esos az ido. A queensland-i (Sunshine state) szakaszon orakon keresztul ugy esett, mintha dezsabol ontottek volna. A foutat sok helyen teljesen elarasztotta a viz. Ez gyakorlatilag az egyetlen keletre vezeto ut, igy elegge meglepodtunk.
Eleinte kisebb, sekely vizatfolyasokkal talalkoztunk, melyeken athaladva fellelegeztunk, hogy vegre tul vagyunk a nehezen. Pedig ezek voltak a legkonnyebb reszei az utnak. Tegnap egy tablaval talaltuk szembe magunkat, melyen az allt, hogy az osszes ut elottunk le van zarva. Mi azert kivancsian elindultunk, de nem jutottunk messzire. Egy helyen kb. 40-50cm mely, kb100m hosszu atfolyassal talalkoztunk. Mi nem vagtunk bele, de voltak bator vallalkozok, akik athuzattak magukat egy nagyobb terepjaroval. Utana altalaban omlott a viz a kocsikbol, volt olyan, aki a kozepen lerobbant, de akadt olyan szemelyauto is, amelyik szaraz belso terrel meguszta. Mi visszafordultunk es egy kozeli parkolohelyen toltottuk az ejszakat, remenykedve, hogy lemegy az ar reggelre.
Masnap bizakodva keltunk hajnalban. Ejszaka legfeljebb szemerkelt az eso es lattunk szemelyautokat jonni abbol az iranybol. Gyorsan osszekaptuk magunkat es mi is athajtottunk a meg mindig elarasztott, de azert jelentosen leapadt szakaszon.
A tavolban surusodo sotet felhok azonban nem biztattak sok joval. Hamarosan tobb es egyre rosszabb vizatfolyassal talalkoztunk. Minden esetben remenykedtunk, hogy ez volt az utolso. Az eso omleni kezdett es attol feltunk, hogy a siksagon ket atfolyas kozott ragadunk.
Nem alaptalanul, mivel egyszer csak szembe talaltuk magunat a `tengerrel`. Ez egy talan 150-200m szeles es meglehetosen mely (35-40cm), hompolygo vizatfolyas volt. Igencsak megszeppentunk, de egy mogottunk jovo masik autos azzal biztatott minket, hogy talan egy hamarosan erkezo road traint (orias kamiont) szorosan kovetve sikerul atjutnunk. A kamion jott, mi kovettuk, de a vizaradat csak nem akart veget erni es egyre melyebb lett. Az auto haromszor csaknem lefulladt a legmelyebb reszeken, csak nagyon kevesen mult, hogy vegul is atjutottunk. Tobbet ilyet soha!
Kesz csoda, de nem folyt be a viz es szerencsere minden mukodott tovabbra is. Elertuk a kovetkezo telepulest, ahol megtudtuk, hogy elottunk egy masfel meter mely vizfolyas zarja el az utat. Igy hat itt toltunk par napot, amig nem javul az ido. Sajnos meg ket napig esot josolnak.