Utoljara irunk a blogra, mert nehany nap mulva indulunk haza.
A tervnek megfeleloen az elmult heteket Krisztanal toltottuk, Uj-Zelandon, Hamiltonban, amely az eszaki sziget egyik nagyvarosa. Termeszetesen igyekeztunk a szigeten tobbfele korulnezni, bar sajnos az idojaras ennek nem mindig kedvezett. Tobbszor meglatogattuk a tengerpartokat, jartunk Rotoruaban, ahol a vulkani tevekenyseg jelei most is megfigyelhetok es ellatogattunk a sziget legmagasabb hegysegebe is, ahol 2000m-es csucsok vannak.
Sajnos Uj-Zelandon ma mar csak kis toredeke letezik az eredeti novenyzetnek, altalaban lecsupaszitott tajakat, legelo allatokat lehet latni. Szebb erdok (Nothofagus pl.) csak a magasabb hegyeken es a szurdokszeru volgyekben maradtak fenn. Itt altalaban jellemzoek a kulonfele pafranyfak (Uj-Zeland cimernovenye is egy pafranyfa).
Estenkent visszatertunk a hazba, illetve egy alkalommal Kriszti itteni rokonainal is kaptunk szallast. A lazabb napokon megneztuk a varost, setaltunk a parkokban, Balazzsal, aki most harom eves jatszottunk es finom vacsorakat keszitettunk. Sajnos egy tengerparti kirandulas alkalmaval a beleegyezesunk nelkul "megszabaditottak" minket par holminktol. Az autohoz visszaterve ugyanis eltuntek a taskaink. Kriszti fontos iratokat, en sok kedves holmi mellett az utazasunk teljes naplojat vesztettem el. A rendorsegen feljelentest tettunk, de tobb mint valoszinu, hogy orokre bucsut mondhatunk ezeknek. Utolag mar tudjuk, errefele az ilyesmi nem ritka. :(
A repulonk marcius 3-an indul es 4-en delutan erkezik Budapestre. Az epp 12 oras idoelteres miatt eleinte kicsit kokadtak leszunk, de nehany nap mulva igyekszunk mindenkivel felvenni az elo kapcsolatot!