A vizatfolyas miatti kenyszeru idozes a vartnal rovidebb ideig tartott. Felreertesbol adodoan ugyanis a masfel meter mely atfolyas valojaban cask 80 centis volt, ami estere 40 centisre apadt. Ekkor mar tobben megkockaztattak az atkelest, koztuk kisebb szemelyautok is. A szemelyautokat egy onzetlen helyi terepjaros vontatta at. Mi ovatossaggbol megvartunk par sikeres atkelest, majd mi is nekivagtunk. Akkor mar ket autot is huzott at egyszerre, mi a masodikok voltunk es sikerrel atkeltunk. Az ejszakat a kozeli varosban toltottuk, ahol megint megallas nelkul zuhogott. Masnapra a vizatfolyas ismet megemelkedett, igy hat jol tettuk, hogy akkor atkeltunk rajta. Attol kezdve kritikus szakasszal mar nem talalkoztunk, pedig minden `vizatfolyas` tablanal – ami volt boven - fel voltunk keszulve a legrosszabbra.
A keleti parton Townsville volt az elso nagyobb varos, ahol tobbet idoztunk. Az ido valtozekony volt, de sokat javult. Setaltunk a varosban, vasaroltunk, megneztuk az orszag masodik legnagyobb tengeri akvariumat, furodtunk a parti medenceben es sokat idoztunk a varosi parkokban. Az ultettett tropusi novenyek, a hatalmas, sotet lombkoronaju, vastag tamasztogyokeru fak, a sokfele madar es szines pillango boven adtak okot a fotozasra.
Az ejszakakat kempingekben toltottuk, melyekben mindig volt medence is. Nap vegen jol esett a furdozes es raszoktunk a barbeque-ra is. Erre a celra altalaban tobb sutolap is van a kemping konyhajaban, amit csak be kell kapcsolni es mar sul is a hus. Tobb mindent kiprobaltunk mar a keszen kaphato husok kozul. A kengurunak peldaul edeskes ize van, de egesz jo!
Negy nap mulva hagytuk el a varost es Cairns fele indultunk tovabb. Ez let volna a legeszakibb allomasunk a keleti parton. Az ut szelen itt lattunk eloszor cukornad ultetvenyeket, hatalmas mangofakat, a kornyezo dombokon pedig burjanzo oserdot. Sajnos azonban nem jutottunk sokaig, mert az auto furcsan kezdett docogni. Egy ideje mar egett ket lampa a muszerfalon (akkumlator es olajcsere) egyszerre, de a beazas rovasara, biztositek hibanak veltuk. Most azonban komolyan kellett vennunk a dolgot, mert valoszinunek tunt, hogy lemeruloben van az akksi. Tully-ban lehuzodtunk egy parkoloba es felhivtuk az auto segelyszolgalatot. Egy oran belul kint voltak es megallapitottak, hogy a generator elromlott, igy nem jutunk el Cairns-be. Mivel ez egy szombati napon tortent es a szerviz csak hetfon nyit, ezert befoglaltak nekunk egy szobat a kozeli motelban. Szerencsere a biztositas fedezte az ezzel jaro koltsegeket, igy annyira nem bantuk, hogy kicsit `kinyujtozhattunk`. Raadasul az eso epp akkor eredt el es onnantol kezdve napokon keresztul majdnem folyamatosan zuhogott. Mint kesobb kiderult, Tully az orszag legesosebb varosa. Atlagosan evi 4000 mm folott van a csapadek, de volt mar olyan is, amikor 7000 mm folott mertek. Eleinte elveztuk a helyzetet, a szobaban rendbeszedtuk magunkat es egy rovid esomentes idoben tettunk egy kis kirandulast a kozeli hegyre, egy valodi esoerdobe.Hetfon azonban mar megallas nelkul zuhogott, az auto elkeszult es nem volt olcso, kozben Cairns fele az utat elvagta a viz es mindennek a tetejebe meg egy ciklon is felenk tartott. Kicsit szomoruan tehat ugy dontottuk, lemondunk a valodi tropusi elmenyekrol es visszafordulunk del fele.
Egy-ket vizatfolyason athaladva ejszakara lehuzodtunk egy pihenohelyre, ahol korabban mar toltottunk egy ejszakat. A szel egyre erosodott, ami kicsit aggasztott minket, de megis megnyugodva gondoltunk ra hogy a kritikus reszeket magunk mogott hagytuk. Akkorra mogottunk a vizatfolyasok mar ugy megduzzadtak, hogy nem lehetett vola keresztul jonni rajtuk.
Miutan lefekudtunk, kb. egy ora sem telt el, amikor megallt mellettunk egy `ranger`, amolyan rendorfele. Kinezve az ablakon a frasz jott rank, mivel az auto alatt allt a viz (kb. terd alattig ero) es az egesz parkolot elontotte az ar. Villamgyorsan kitolattunk a terepjaro utan, az auto majdnem lefulladt kozben. A rendor azt javasolta, hogy inkabb a varosban toltsuk az ejszakat, majd visszakisert minket. Ejszaka nagyon nagy vihar tombolt. Reggelre lehullott levelek boritottak az utat es takaritottak a lehasadt fatorzseket. Nem tudtuk meg, hogy mekkorara nott a vizszint a parkoloban ejszaka, mert masnap mar nem volt a viz sehol! Szerencsesen megtalaltuk azeluszott benzines kannankat es az esetet a dagaly es a vihar szerencsetlen `egyuttallasanak` tulajdonitottuk.
A parkolos kaland utan minel hamarabb szerettunk volna az esozesbol kikerulni. Az idojaras azonban meg napokig nem fordult jobbra. Sok orat toltottunk varakozassal, tehetetlenul ucsorogve az autoban. Se fotozni, se kirandulni nem lehetett. Sot meg a tajban sem tudtunk gyonyorkodni, mert neha par meterre is alig lehett latni. Airlie Beach-ig jottunk le, ahol ugy dontottunk, megvarjuk az eso veget. Szerencsenkre a rossz ido lassacskan elvonult, szakadozni kezdett a felhozet es visszajott a napsutes. Igaz, ez mar nem `valodi tropusi videk`, de egzotikusnak eleg egzotikus. Kokuszt szedtunk a parton es felnyitva eszegettuk. Mangot gyujtottunk a fak alol es megcsodaltuk a megannyi kulonleges termest a fakon. A kozeli nagy folyoban krokodilt probaltunk fotozni, de sajnos nem mutatkoztak, viszont gyonyoru mangroves helyeket talaltunk sok kulonfele rakkal es sajnos rengeteg szunyoggal.
Mivel ebben a magassagban meg tart a Nagy Korallzatony (kb 2300 km-en huzodik vegig a part menten) szerettem volna mindenkeppen buvarkodni egyet. Tobb szervezett ut kozul kivalasztottunk egyet, ami kedvezmenyes csomagban meg egy napos vitorlazast is magaban foglalt. A hosszu ido utani elso igazan napsuteses napra sikerult befoglalni az utat. A korallzatony fele ket orat tarot az ut, kb. 100 km-re mentunk befele az oceanba. Csodalatos latvanyt nyujtottak a kornyezo szigetek, de a legnagyobb elmeny a a viz alatti vilag volt! Megannyi szines korall es kagylok, melyek folott tarka halak uszkaltak. Sanyi nem buvarkodott, egy viz alatti uvegfalu szobabol fotozta a halakat, mikozben en `pipaztam`.
Masnap a vitorlas hajoval a szigetek kozott hajoztunk. Azurkek tenger, hofeher homokos partok, luxusszalodak a kikotokben. Idonkent egy-egy orias zold teknos uszott el mellettunk. A hajokon teljes ellatast kaptunk es a kikotobe is busz szallitotta az utasokat. Jo volt kicsit relaxalni es sutkerezni a napon. E ket napban hirtelen annyi elmenyunk lett, hogy elmeselni is hosszu volna, nemhogy leirni. Nehany kepet azert izelitoul feltoltunk.
A kovetkezo allomasunk az Eungella Nemzeti Park volt, ahol sikerult megfigyelnunk Ausztralia egyik termeszeti `ikonjat`, a kacsacsoru emlost. Nagyon aranyos allatka, de fotozni nem igazan konnyu. A kornyezo esoerdok az oriasi fakkal, pafranyfakkal es palmakkal nagy elmenyt nyujtottak.
Ausztraliabol valoszinuleg mar csak egyszer lesz modunk jelentkezni. Ideje szervezni az auto eladast es a Sydney-I tartozkodasunkat, ami lefoglalja az errefele nem olcso gepidot.
